| Chapter 15 |
1 |
Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, |
2 |
A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. |
3 |
Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; |
4 |
És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint; |
5 |
És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek; |
6 |
Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak; |
7 |
Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak; |
8 |
Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent. |
9 |
Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát. |
10 |
De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. |
11 |
Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké. |
12 |
Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? |
13 |
Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. |
14 |
Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. |
15 |
Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. |
16 |
Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. |
17 |
Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. |
18 |
A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. |
19 |
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. |
20 |
Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. |
21 |
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. |
22 |
Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. |
23 |
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. |
24 |
Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. |
25 |
Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. |
26 |
Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. |
27 |
Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett. |
28 |
Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. |
29 |
Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért? |
30 |
Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban? |
31 |
Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre [mondom,] mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban. |
32 |
Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk! |
33 |
Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok. |
34 |
Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom. |
35 |
De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki? |
36 |
Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd. |
37 |
És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. |
38 |
Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét. |
39 |
Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké. |
40 |
És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké. |
41 |
Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. |
42 |
Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; |
43 |
Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben. |
44 |
Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is. |
45 |
Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. |
46 |
De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki. |
47 |
Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. |
48 |
A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. |
49 |
És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is. |
50 |
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. |
51 |
Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. |
52 |
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. |
53 |
Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. |
54 |
Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. |
55 |
Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? |
56 |
A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. |
57 |
De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. |
58 |
Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. |