| Chapter 2 |
1 |
Ha annakokáért [helye van] Krisztusban az intésnek, ha [helye van] a szeretet vígasztalásának, ha [helye van] a Lélekben való közösségnek, ha [helye van] a szívnek és könyörületességnek, |
2 |
Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; |
3 |
Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. |
4 |
Ne nézze kiki a maga [hasznát,] hanem mindenki a másokét is. |
5 |
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, |
6 |
A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő, |
7 |
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; |
8 |
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. |
9 |
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; |
10 |
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. |
11 |
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. |
12 |
Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; |
13 |
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. |
14 |
Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; |
15 |
Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. |
16 |
Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába. |
17 |
De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, [mégis] örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; |
18 |
Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem. |
19 |
Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat. |
20 |
Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat. |
21 |
Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét. |
22 |
Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében. |
23 |
Őt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént; |
24 |
Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni. |
25 |
De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; |
26 |
Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt. |
27 |
Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jőjjön szomorúságomra. |
28 |
Annakokáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom. |
29 |
Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek: |
30 |
Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen. |